Már látszik a fény az alagút végén

Egy hosszú formahanyatlás végét láthatta tegnap a kedves közönség az üzbég Narlod Ewnegriber és az örmény Labasz Kacsil összecsapásán. Kacsil újra régi fényében pompázott, s bajnokhoz íllő módon mért megsemmisítő vereséget enerváltan mozgó "ellenfelére", aki a szünetben hiába majszolgatta hamuba sült kecsketőgy burgerét, az örmény feltámadását még a legjobb hazai koszt megújító ereje sem állíthatta meg.

Sima 2-0, mondhatni örmény mikádókabát. Ewnegriber már a szettek elején megtéved az örmény játékának bonyolult rendszerében, így kínálva fel magát kétszer is Kacsil kíméletlenül robogó csocsóvonatának, hogy cafatokra tépve átgázoljon rajta.

Az előző post valótlan állításait cáfolva következzék egy tegnap esti kép a jereváni örömünnepről, melyen tisztán látszik, hogy Kacsil még a tiszteletére hirdetett 3 napos állami fiesztán is stratégiáján gondolkodik. A mellette serte-pertélő, fékeveszett főiskolás hölgy mondandóját pedig inkább kitakartuk, képtelen kiverni fejéből az örmény csocsóbajnokot.